Neki nem kell vastag pénztárca ahhoz, hogy szeressen...

A minap megláttam facebookon egy képet, amin az állt, hogy 

„ Idén a kis Jézustól vastag pénztárcát kérek.” 

Elgondolkodtam azon, hogy ha a karácsonyi szokások közül kivennénk az ajándékozást, akkor mennyi ember ünnepelné a Karácsonyt. Szerintem sokakat elgondolkodtatna. Mostanában az a kialakitott kép, hogy megajándékozzuk egymást, mindent megkapunk, amit kérünk, aztán mehet tovább minden. Egy ünnep, amikor kapunk, végre!

És ha jönne valaki, aki azt mondaná, hogy ezentúl a Karácsony szóljon a lényegről, és ne vegyen senki semmit, mi történne? 'Mi az hogy nincs ajándék a fa alatt?'

Az még hagyján, hogy ajándékozunk, mert szokássá vált. De ez is eredetileg a szeretet kifejezése képpen alakult ki, viszont tényleg ez lenne a lényeg?

Jézus, azzal, hogy megszületett, tulajdonképpen megadott nekünk mindent, amire szükségünk van. A földre hozta a szeretetet, megmutatta, hogy Ő ember formájában képes a feltétel nélküli szeretetre, akkor mi miért ne lennénk képesek? Mért ne próbálhatnánk meg legalább? 

És megmutatta, hogy a szeretet képes feláldozni magát a barátaiért. Jézus a barátjának nevez téged, és azért született meg, azért jött le az emberek közé, hogy megmutassa: Neki nem kell vastag pénztárca, ahhoz hogy szeressen.

Kedves olvasó, nem tudom, te hogy gondoltál eddig a Karácsonyra, de jó lenne, ha a dolgok mélyére ásnál. Az ajándékokat ünnepled Szenteste, vagy a kis Jézus, a szeretet születésnapját? Tudnál-e boldogan ünnepelni, akkor is, ha a fa alatt egy ajándék sem várna? Tudnád-e ünnepelni a szeretetet?