Sziasztok!
Elég hirtelen jött az ötletem, hogy ezzel a témával kapcsolatosan írjak nektek, de érdekes dolgok történtek velem a héten, és úgy érzem, hogy ha megosztom ezt veletek, akkor talán lesznek olyanok akik magukra ismernek és segíteni tudok ezzel a pár gondolattal :) Nem tudom, hogy hány ember tudja magát azonosítani velem, az én helyzetemmel, de ha csak 1 ember is lesz, akit ezzel motiválok, az elég. :) Lehet hogy nem a legösszeszedettebb írásom lesz, de mentségemre szóljon, hogy már 4 napja betegeskedek.
Jó olvasást! :)
Szerdán hazajöttem Vásárhelyről, és a hét további részét itthon töltöttem meghűlés miatt. A napok nagy részében egyedül voltam a szobámban, és hát az egyedüllét sok mindent kihoz az emberből. Nem terveztem, de akaratlanul is sikerült elgondolkodtatnia.
Visszagondoltam az elmúlt pár hónapomra és kirázott a hideg. Mindig is társaság kedvelő ember voltam, és szerettem együtt lenni a barátaimmal, szórakozni, jókat beszélgetni , de szeptembertől kezdve ez nagyon megváltozott. Az okát mai napig nem tudom, és nem is félek beismerni, mert biztos vagyok benne hogy mindenkinek az életében vannak vagy voltak ilyen időszakok. Az én esetemben az volt, hogy elmentem suliba, hazamentem, ettem, aludtam, tanultam, ettem és aludtam. Másnap ugyanez. És ez így ment nagyon sok ideig. A barátaim hívtak mindenhová, de lerendeztem annyival, hogy " nincs időm, nincs kedvem, nem tudom, majd máskor " . És az annyira rossz megoldás! Megoldás? Azt sem tudtam, hogy problémám van, amire megoldást kellene keresnem. Nem csináltam semmi értelmeset és csak teltek a napjaim.. A csütörtököt kivéve, mert akkor ifin voltam, és az szerencsére mindig visszahozott az életbe egy kis ideig. Ott éreztem hogy élek.
S ezt így a hét során átgondolva rádöbbentem, hogy mennyi mindent hagytam ki, mennyi mindenről maradtam le, csak mert lusta voltam hozzá.
Megéri? Megéri hogy otthon 2 órán keresztül a telefonomat bámuljam ahelyett, hogy minőségi időt töltenék a barátaimmal? Sokkal többet ér az az idő, amit másokkal töltünk. Van egy barátom,aki már rég látta ezt rajtam, és mindig próbált elrángatni otthonról,de idő kellett hogy én is beismerjem magamnak, és az ő segítségét kértem, hogy segítsen ezen változtatni, segítsen kitörni a komfortzónámból.
Fontos hogy észrevegyük, ha valami nincs rendben. Mert ha év végén vissza gondolok, hogy mi mindent csináltam ebben az évben, akkor azt akarom, hogy rengeteg élmény jusson eszembe. Ha te is úgy érzed, hogy változtatnod kellene valamin, bármi is legyen ez a dolog, ne félj segítséget kérni! És ne félj változtatni! Én is megtehettem volna, hogy tovább sajnáltatom magam, de nem! Merni kell változtatni, új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni. Ez az igazi öröm.
Sok sikert!
Elég hirtelen jött az ötletem, hogy ezzel a témával kapcsolatosan írjak nektek, de érdekes dolgok történtek velem a héten, és úgy érzem, hogy ha megosztom ezt veletek, akkor talán lesznek olyanok akik magukra ismernek és segíteni tudok ezzel a pár gondolattal :) Nem tudom, hogy hány ember tudja magát azonosítani velem, az én helyzetemmel, de ha csak 1 ember is lesz, akit ezzel motiválok, az elég. :) Lehet hogy nem a legösszeszedettebb írásom lesz, de mentségemre szóljon, hogy már 4 napja betegeskedek.
Jó olvasást! :)
Szerdán hazajöttem Vásárhelyről, és a hét további részét itthon töltöttem meghűlés miatt. A napok nagy részében egyedül voltam a szobámban, és hát az egyedüllét sok mindent kihoz az emberből. Nem terveztem, de akaratlanul is sikerült elgondolkodtatnia.
Visszagondoltam az elmúlt pár hónapomra és kirázott a hideg. Mindig is társaság kedvelő ember voltam, és szerettem együtt lenni a barátaimmal, szórakozni, jókat beszélgetni , de szeptembertől kezdve ez nagyon megváltozott. Az okát mai napig nem tudom, és nem is félek beismerni, mert biztos vagyok benne hogy mindenkinek az életében vannak vagy voltak ilyen időszakok. Az én esetemben az volt, hogy elmentem suliba, hazamentem, ettem, aludtam, tanultam, ettem és aludtam. Másnap ugyanez. És ez így ment nagyon sok ideig. A barátaim hívtak mindenhová, de lerendeztem annyival, hogy " nincs időm, nincs kedvem, nem tudom, majd máskor " . És az annyira rossz megoldás! Megoldás? Azt sem tudtam, hogy problémám van, amire megoldást kellene keresnem. Nem csináltam semmi értelmeset és csak teltek a napjaim.. A csütörtököt kivéve, mert akkor ifin voltam, és az szerencsére mindig visszahozott az életbe egy kis ideig. Ott éreztem hogy élek. S ezt így a hét során átgondolva rádöbbentem, hogy mennyi mindent hagytam ki, mennyi mindenről maradtam le, csak mert lusta voltam hozzá.
Fontos hogy észrevegyük, ha valami nincs rendben. Mert ha év végén vissza gondolok, hogy mi mindent csináltam ebben az évben, akkor azt akarom, hogy rengeteg élmény jusson eszembe. Ha te is úgy érzed, hogy változtatnod kellene valamin, bármi is legyen ez a dolog, ne félj segítséget kérni! És ne félj változtatni! Én is megtehettem volna, hogy tovább sajnáltatom magam, de nem! Merni kell változtatni, új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni. Ez az igazi öröm.
Sok sikert!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése