Mi történhet egy fiatal újságírónővel 365 nap alatt? Szász Hargita, csíkszeredai írónő, magával ragadó cselekményszövéssel írja meg Anna történetét.
Első, és számomra legnagyobb pozitívum az volt, hogy a történet nincs fejezetekre osztva, így akkor hagytam abba, amikor kedvem tartotta. Hajlamos vagyok arra, hogy 1-1 fejezet után megállok, és elteszem a könyvet másnapra, de mivel itt nem volt meg ez a lehetőség, eszembe sem jutott letenni a kezemből. Néhány nap alatt kivégeztem :)
A második megjegyzésem a történetalakítást illeti. Rengeteg hirtelen fordulat, egyik napról a másikra történő 180 fokos változás jellemzi a cselekményt, ami rám nagyon nagy hatással volt. Sosem tudtam mi fog legközelebb történni, azt meg pláne nem, hogy mi lesz a történet vége. Nem volt csöpögős szerelmi sztori, meglepett a néha jelenlevő drámaiság. Ez volt az első ilyen könyv, ami a kezembe került. Szerelem és érzelem keverve keserűséggel és drámával.
Bár az alaptörténet egy szerelmi háromszög (Kristóf, Anna és Zágon között), ami miatt sokszor már én éreztem kellemetlenül magam, hisz nem értettem egyet Anna viselkedésével, mégis nagy izgalommal vártam, hogy vajon melyik férfi mellett dönt. A sok magasságba és mélységbe Anna engem is magával vitt. A történet végére pedig annyira megszerettem a karaktereket, hogy az utolsó oldalakat olvasva úgy éreztem, megszakad a szívem. Cseles volt az írónő, a történet nincs lezárva. Azaz, mindenki eldöntheti magának, hogy a vége pozitív vagy negatív. Nekem még nem sikerült dönteni :) Kíváncsi lennék, hogy mi történik Annával ezután, de mégis úgy gondolom, hogy megkaptuk a méltó zárást.
És még néhány apró dolgot muszáj megemlítenem, hisz nem mehetünk el amellett sem, hogy az írónő erdélyi, és a 365 az első megjelent könyve. ( Ezt én például nem is tudtam. Csak akkor gugliztam rá, miután kiolvastam, hogy ne legyenek előítéleteim - és milyen jól tettem.) Abszolút nem gondoltam volna, hogy egy ennyire kreatív történet mögött egy elsőkönyves írónő áll. Élveztem a rejtett erdélyi kifejezéseket is ( hozzá helyett a hozza - mosolyt csalt az arcomra )
És még valami : a " Szép, szép, szép Annám " örökre a szívembe íródott. Gyönyörű az, ahogyan Anna megszólítódik.
Köszönet a könyvért Orsi néninek. Nagyon szerettem.
Első, és számomra legnagyobb pozitívum az volt, hogy a történet nincs fejezetekre osztva, így akkor hagytam abba, amikor kedvem tartotta. Hajlamos vagyok arra, hogy 1-1 fejezet után megállok, és elteszem a könyvet másnapra, de mivel itt nem volt meg ez a lehetőség, eszembe sem jutott letenni a kezemből. Néhány nap alatt kivégeztem :)
A második megjegyzésem a történetalakítást illeti. Rengeteg hirtelen fordulat, egyik napról a másikra történő 180 fokos változás jellemzi a cselekményt, ami rám nagyon nagy hatással volt. Sosem tudtam mi fog legközelebb történni, azt meg pláne nem, hogy mi lesz a történet vége. Nem volt csöpögős szerelmi sztori, meglepett a néha jelenlevő drámaiság. Ez volt az első ilyen könyv, ami a kezembe került. Szerelem és érzelem keverve keserűséggel és drámával.
Bár az alaptörténet egy szerelmi háromszög (Kristóf, Anna és Zágon között), ami miatt sokszor már én éreztem kellemetlenül magam, hisz nem értettem egyet Anna viselkedésével, mégis nagy izgalommal vártam, hogy vajon melyik férfi mellett dönt. A sok magasságba és mélységbe Anna engem is magával vitt. A történet végére pedig annyira megszerettem a karaktereket, hogy az utolsó oldalakat olvasva úgy éreztem, megszakad a szívem. Cseles volt az írónő, a történet nincs lezárva. Azaz, mindenki eldöntheti magának, hogy a vége pozitív vagy negatív. Nekem még nem sikerült dönteni :) Kíváncsi lennék, hogy mi történik Annával ezután, de mégis úgy gondolom, hogy megkaptuk a méltó zárást.
És még néhány apró dolgot muszáj megemlítenem, hisz nem mehetünk el amellett sem, hogy az írónő erdélyi, és a 365 az első megjelent könyve. ( Ezt én például nem is tudtam. Csak akkor gugliztam rá, miután kiolvastam, hogy ne legyenek előítéleteim - és milyen jól tettem.) Abszolút nem gondoltam volna, hogy egy ennyire kreatív történet mögött egy elsőkönyves írónő áll. Élveztem a rejtett erdélyi kifejezéseket is ( hozzá helyett a hozza - mosolyt csalt az arcomra )
És még valami : a " Szép, szép, szép Annám " örökre a szívembe íródott. Gyönyörű az, ahogyan Anna megszólítódik.
Köszönet a könyvért Orsi néninek. Nagyon szerettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése